Van nekünk itt ez a Jeszenszky Zsolt nevű paprikajancsink, aki elméletileg a magyar lemezlovász szövetség elnöke és azt sem érdemelné meg, hogy nagybetűvel írjam le a nevét. Eleinte ugyan még csak egy középfajsúlyos senkiházi volt, aki hatalmas nagy frusztrációjában beállt a jogvédő naplopók lassan, de biztosan gyarapodó gárdájába, de mára azonban akkorára nőtt az arca, hogy nagyjából minden jelentősebb bloghus blog foglalkozott már éppen aktuális cirkuszaival.
Emberünknek valahogyan mindig sikerül a figyelem középpontjába. Legelőször a DJ vizsga melletti kampányolással sikerült felhívni magára a közharagot, amikor is sikerült hiteltelenné tennie magát azzal, hogy úgy próbált meg szerencsétlen zsebpénzszerző módszere mellett kampányolni, hogy az aggódó szülők jajmileszagyerekkel receptorai hatva, előszedte a “maga rábízná a gyerekét egy szakképzetlen DJ-re” mondókáját, miközben a hadjáratában őt támogató Bárány azt skandáltatta a nagyrészt fiatalokból álló közönséggel, hogy “szopjon le”. Ami nem baj, csak akkor ne magyarázza már meg, hogy ez mennyire helyénvaló. No problemo, 2009 van, a kínai naptár szerint a tolerancia éve, szóval mi remekül toleráljuk a szellemi fogyatékosokat, kivéve ha agyi hiányosságaik agresszivitással nem párosulnak.
Kicsit újabb ügy, de a LOL-faktor azért itt kicsit magasabb, leközölt egy publicisztikát a saját neve alatt az indexen, amelyben a gonosz, csúnya Pájrétbéjt, valamint a kalózok hozzáállását támadta. Arról már nem is beszélek, hogy nem igazán értem, hogyan jön ahhoz egy ilyen kis apja faszán felkapaszkodott kis nímand, aki nagyjából annyit tett le eddig az asztalra, aminél még az is többet ér, amit reggel kiszartam, hogy jön ahhoz, hogy Trent Reznornak vagy Thom Yorkenak beszólogasson? Idézem, a fontos részeket kiemelve:
Még akor is, ha mindig akad egy-egy renitens, “csakazértisbezzeg” zenész, aki a saját rövidtávú népszerűsége, néhány olcsó “rajongói jópont” érdekében harsányan kiáll a zenekalózok mellett, miközben ezzel saját hosszútávú érvényesülését is veszélyteti, nem beszélve arről, hogy abszolút nem képviseli a zenésztársadalom többségét. Akik számára lassan értelmetlen alkotni, új zenéket készíteni, hiszen senki nem akar ezekért fizetni, s még üdvrivalgás is kíséri azokat, akik a zenelopásban segédkeznek.
Értitekbazmeg, a zene a pénzről szól. A legviccesebb, hogy pont az ilyen elszólásainál villan ki a foga fehérje. Arról már nem is beszélve, hogy azokkal a zenei nyomorultakkal (értsd, Spigiboy, Newl, Náksi na és Hamvai “moderntánczeneidéjévagyok” PG) kampányol, akiknek a bulijaira már tíz évvel ezelőtt is a vállalhatatlansággal határos volt elmenni, s akiktől normális ember már a kezdetek óta heveny öklendezésbe kezd.
Ha valakihez esetleg még nem jutott volna el a hír, mint utólag kiderült, a cikk nagy részét kedvenc majmunk a Wired magazintól lopta, így téve magát teljesen nevetségessé. Persze, akárhol is szóba került, többszázkommentes anyázást generált, de valahogy engem már az sem lep meg, hogy az őt támadó kommenteket “minősíthetetlennek és obszcénnek” minősíti. Hja, akkor szopjon le.
Mert ez meg a mi érdekünk, érdekvédő buzikám.