Archive for the 'event' Category

bucsu

lementettem minden adatomat fajlomat az e51-rol es igy konkretan faj, hogy megvalok tole. kurvara a szivemhez nott a kis rohadek es nagyon fog hianyozni.

koszonom ezt az egy evet es hogy ilyen husegesen szolgaltal.
koszonom minden egyes vegignetezett percunket.
koszonom, hogy nem fagytal, koszonom, hogy minden program letezett rad, koszonom, hogy sokszor kihuztal a szarbol.

axes, toled pedig kerem, hogy vigyazz ra es becsuld meg. nem mindennapi kis szerkezet volt ez

te voltal a legjobb telefonom. emlekedet orokke a szivemben fogom orizni.

ennyit igazan megerdemeltel.

Odabaszás

Na, végre megtörtént a költözés, nagyjából mindent lezsíroztam. Mindenki írja át a readerben és mindenhol az URL-t a http://zsukov.odabasz.net címre, ha esetleg az átirányítást nem vette volna még valaki észre. Mostantól szapora blogfosás várható itt.

Blitzkrieg mit dem Fleischgewehr

Ma egyébként lenne egy tanévnyitó buláj a Rendőrtisztivel közösben a Morrisons 2-ben, de sajnos (inkább szerencsére) másfél éve megfogadtam, hogy oda biz’ soha többet be nem teszem a lábam. Meghagyom a sznobmajom korvinuszosoknak, meg a magukat csak koktélra meghivatni vágyó hülyepicsáknak. Más.

Mivel olybá tűnik, hogy a crpl.hu bérlete lejár november táján és a JSZP-s fiúk új domainre költöznek nagyon úgy tűnik, hogy saját tár lesz a dologból és különválnak útjaink. A domaint még nem találtuk ki, de igyekszünk megoldani az egészet és időben kirakni az újat, sőt talán még valami átirányítást is eszközölni. Yo.

[UPDATE: szept. 25. - 18:56] – Megrendeltük a domaint és a tárhelyet, egy héten belül költözök.

Tennivalók a közeljövőre

  1. Bejutni a szakkollégiumba.
  2. Megírni egy 40-50 oldalas TDK-munkát a tavaszi konferenciáig.
  3. Átmenni mindenből, korrekt átlag opcionális.
  4. Ébren maradni filozófián és politikatörténeten.
  5. Szabadidőm nagyrészét a szerettek részére fenntartani.
  6. Újra elkezdeni posztolni.
  7. Sör, bor, pálinka.

Vrumm, vrumm

Igazából szeretném, ha mondjuk nem csak évente egyszer bérbeadnánk a belvárost a Red Bull GmbH-nak, hanem el is adnánk. Mehetnének ezüst-kék csíkos buszok a körúton, sőt egyúttal át is festhetnénk a Combinokat erre a remek színkombinációra. Óbudát és Dél-Budát eladhatnánk mondjuk a Coca-Cola Beveragesnek, Dél-Pest lehetne a Marlboroé, Észak-Pest a Vodafoné, Csepelre pedig majd kiírunk egy tendert.

Sőt, a levegő szmogtartalma évezredes minimumon van (hell no), meg kell növelni azt is. De a legjobb az egészben az, hogy hallgathatom a Tököl és Budapest között oda-vissza burungozó műrepülő köcsögöket, hogy a népnek meglegyen a remek kis cirkusza a meleg sör és a hideg virsli mellé. Átkozottul élvezem azt is, ahogy több Mi-17-es katonai teherszállító helikopter kurva alacsonyan repked a ház fölött, hisz azok roppant csendes jószágok, egy F-117-es csendességével és fürgeségével suhannak át a lakóházak fölött. Ja, hát bemutatózni kell. És persze csak egy ilyen nap van egy évben. Csak tudnám, hogy miből gondolják a honatyaúristenek odafönn, hogy ez érdekli a népet. Szeretném tudni.

No, no sir, this parrot is not dead

Egyébként úgy vagyok a Pöcsössel (also known as Csula), mint a 16:9-es monitorral. Annyira hozzászoktam, hogy ha normális arányút látok, az tűnik furcsának. Igen, megvolt az Ipoly is, meg a Szigetet is végigcsináltuk (erről beszámoló is lesz ha 1: lesz kedvem megírni, 2: elég frappáns lesz a posztoláshoz 3: teleszelapárom*) tehát most jön az egyetemi ügyintézésnek csúfolt faszszopás. Annyira jó amúgy, hogy a ZMNE különböző fórumain egymásnak ellentmondó dolgokat állít a költségtérítés befizetésével, a NEPTUN elérésével és minden egyébbel kapcsolatban, ráadásul bizonyos belsős pletykák szerint az Tanulmányi Osztály ügyintézői/munkatársai/stb. szabadságon vannak 24-ig. Ez csak azért roppantmód HILÁRIÓUS, mert 23-ig be kell fizetni a díjat az email szerint.

Amúgy lehet, hogy skizofrén vagyok, és a másik énem durván szív, de nem tudom mitől vagyok ilyen paranoiás, de főleg átkozottul motiválatlan. Nincs kedvem írni a JSZP-re se, eddig ide se volt, de mostantól aztán minden más lesz (mostanra már úgyis mindenki leiratkozott readerben).

Karinthy pedig tömény férfierő, csak hakkni túl csíra ahhoz, hogy Kosztolányi ópiumos képzelgésein túllásson.

*Igen, tényleg elsütöttem ezt tizenötezredjére is.

You Could Feel The Sky

Jelentem az uraknak, hogy holnap 10 óra tájban elhúzok 7-8 napra az Ipolyra evezni, a szokásos egyheti nomád, civilizációmentes túránk keretében. Csók a családnak, majjövök.

Parallel Stripes

1. Na, ha minden igaz, felvettek a ZMNE-re, szóval most várom a levelüket.
2. Tegnap Óbudáról hazafele menet valaki a Straight Outta Comptont rappelte az eredeti instrumentálra a 4-es villamoson.
3. Most így élvezem a klíma áldásos hatását. A Wi-Fi és a lidocaininjekció mellett a leghasznosabb találmány evar.
4. Néztem így a ZMNE tavalyi gólyatáboráról a videót és hát erősen gondolkodóba ejtett a participálást illetően. :D
5. Jézusom, pár nap és Ipoly. Kemény 8 nap lesz.

BS2009

Na, ez is megvolt. Az egész úgy kezdődött, hogy megindultunk Barbival, csütörtökön kikúrtkorán, hogy odaérkezzünk fél órával nyitás után, jó sátorhelyek, ilyesmi. Ebből az lett, hogy mivel Elvirán nem volt kiírva, hogy a mi 8:18-as történetünk átszállós, Csajágról kellett visszafordulnunk, miután egy flegma faszkalap kaller nyilvános földrajzórát tartott nekem. Sebaj, vettünk jegyet Fehérvárig, osztán onnan mindenféle késések és egyéb MÁV-os praktikáknak köszönhetően elértük a csatlakozást, ami a mi vonatunk beérkezése előtt két perccel kellett volna elinduljon. Nagyjából másfél órát vesztettünk, de végül is elég annyi hozzá, hogy lett hely is, ami nem is volt annyira katasztrofálisan szar a hely, bár mondjuk arra ébredni, hogy a sátorban 9882317692136 csilliárd fok van, továbbra sem vicces. Lényeg a lényeg, a sátor többé kevésbé stabilan állt, programokig még órák vannak hátra, irány a strand, meg felfedezni a feszt. Nem tudom egyébként, hogy mi a dörgés ilyen téren, de idén dúlt a közvetlen és kertelés nélküli marketing a Soundon, reklámszövegből a FASZA LÁNGOS illetve a KURVAJÓ KAJÁNK VAN vitte a prímet.

Az első napra ugye amúgy is elég lájtos volt a programprognosztizáció, de még az is karcsúsodott jelentősen. Konkrétan nyolckor volt a Realistic Crew, meg utána tízre volt ütemezve egy Underworld, mert ugye drive boy, dog boy, dirty numb angel boy, de felfedezés közben még úgy belenéztünk a Dub Pistolsba is a főszínpadon, ami elég keserves csalódás volt az amúgysem túl magas elvárásaimhoz képest (mert ugye nem vagyunk oda annyira a jamaikai műfajokért, ugye). Elég annyi hozzá, hogy nyolcra már a Realisticon voltunk, mert én meg azt fogadtam meg, hogy lerángatom B.-t egy RC-re, végül is nem mondta, hogy okádna tőle, sőt talán még be is jött neki, meg mondta, hogy tetszik neki Zeek hangja és hogy alkalomadtán küldhetek neki számokat. Biztos velem van a baj, de ezt én pozitív visszajelzésnek értékeltem. A program végeztével (egy órát játszottak, a kezdéssel fél órát csúszva) még maradt egy csomó időnk, szóval kerestünk egy közepesen jó helyet Underworldre, bár aztán hátrébbmentünk, ennek köszönhetően összefutottunk az asszony ismerőseivel, ilyenek. A koncert korrekt volt, bár a szövegét csak a Born Slippynek tudtam, meg annak a nótának, ami úgy kezdődik hogyaszongya ”i don’t dream. ice cream. i scream so much“. Lényegtelen. Jó kis veretős teknó volt, mikell más. Aztán úgy volt még, hogy kis szussz után elzúzunk Parov Stelarra, de megfájdult a fejem igencsak, így a történet kimaradt.

A második nap kezdete meglehetősen pusztító volt, első éjjel még szokatlan volt az egész éjjel (reggel nyolcig) dübörgő lakossági diumdisun, illetve a polifoam nélküli földön alvás, így kicsit kipihenetlenül estünk neki a második napnak, ami egyrészt a leghidegebb volt a négyből, másrészt egész nap esett az eső. Koncertfelhozatal tekintetében ismét magyarral kezdtük és ismét a T-Mobile Teraszon, Barabás Lőrincék koncertjével, amivel én régi lemaradásomat pótoltam. Dzsesszkonzis a srác, nagyon tud, bár a Famoust Kemon raggázása nélkül picinykét foghíjasnak éreztem. Hangulatban ha nem is csillagos, de egy stabil sima ötös simán megvolt. Külön jópont, hogy majdnem olyan jól szólnak, mint lemezről és Delov Jávor egy zseni. Átnéztünk az Ozomatlira, amit ugyan nem ismertem túlságosan jól, nagyjából annyit tudtam róluk, hogy régi nagy kedvencem, Cut Chemist náluk kezdte DJ-ként, meg ismertem a Cut Chemist Suite című számukat, amit még ti is ismerhettek, ha sokat tónihókoltatok anno. Azt szerettem, olyan igazi kis feelgood latino hiphop, életérzés, lowrider Camino, rózsás tetkó, El Burro. Ehelyett ilyen beazonosíthatatlan ska-reggae-worldmusic kotyvalékot kaptunk, úgyhogy hanyagoltuk a gecibe őket. Aztán jött a Kraftwerk. Namármost, őket még az elvetemült blekkmetál- és read only embereknek sem kell bemutatni. A négy fazon szenvtelenül nyomkodja a szintiket, majdnem mozdulatlanul, mégis kurva hatásos az egész. Persze lenyomták a teljes klasszik repertoárt, meg a Tour De Franceot is, szóval nem volt gond. A Music Non-Stop alatt jöttem rá, hogy nem csak a szintipop és a techno, de a hiphop is valahol itt született. Utána azt hiszem David Guettara terveztünk menni, de aztán nem volt hozzá túl sok kedvünk.

Harmadik nap a Kyoto Jazz Massiveval indult fél hét tájban, s meggyőződésem, hogy ha nincs úgy írva, hogy Zagar lesz akkor (ami értelemszerűen szintén egy szlottal később volt) nem is lettünk volna annyian, de amúgy szerintem nem sokan voltak a tömegben, aki annyira ismerte őket, mint én, amivel nyilván most nem azt akarom mondani, hogy jobbvagyok mindenkinél, hanem, hogy a tömeg nagy része nem a nevük miatt ment oda, hanem mert rábökött valami programra, ami szimpatikus volt számára és odatotyogott. Ehhez képest konkrétan iszonyat hangulatot csináltak. A két néger spinének volt tüdeje rendesen, a sound precíz volt és a frontjapán meg kidobott egy hangszert a tömegbe, és azt én kaptam el. Sura, bíbíbí. Rögtön utána jött a Zagar, ők odabasztak rendesen, bár Zságerbazsi egója lassan, de biztosan halad az ejakuláció felé. Elég ehhez megnézni az Escape from the Earth klipjét. Utána a nagyszínpadon az Orbital mondjuk annyira fos volt, hogy ott is hagytuk a fenébe, kurvára látszott, hogy csak úgy előrántották őket a kalapból a Groove Armada helyett. A Halcyon meg a Belfast mondjuk még így is ütött, na.

Az utolsó napon pedig nem tudom hogyan győzött meg, de végül is B. berángatott Irie Maffiara. Nem tudom mennyire emlékeztek, de anno megfogalmaztam már nagyjából a véleményemet róluk. Namármost két órán keresztül a bólogatásig jutottam el és a Baszd fel a kéketnél kishíján elindultam kifele. Végiggondolva az egészet, nem lenne velük semmi különösebb bajom, egy egyszerű tucat rasztafáráj-dancehall-ragga-ska-reggae-randomjamaikaműfajű átlagzenekar lennének, ha nem lenne a Busapista. Vele viszont az egész hihetetlenül irritáló produkcióvá “fejlődik” az egész. Tibbaht leszámítva kevés kártékonyabb, gusztustalanabb, unszimpatikusabb, ostobább hájfejet termelt ki a magyar zeneipar, mint őt. Amikor az imént említett szám intrójában elkezdett csak úgy öncélúan káromkodni, legszívesebben lapáttal baszkodtam volna le a színpadról. Amúgy az Understand and Overstand meg a  Bomboklaat még mindig jó számok. Naszing szpesül. A Röyksopp (“szenkjúúúúú, szenkjúúúverimáccs“) meg igen korrekt volt, bár szerintem konkrétan azt sem tudták, hogy hol vannak, ennek ellenére impróztak összevissza és a koncert maga lett volna a tökély, ha nem basszák el a hihetetlenül olcsó are you hungary? szöveggel. Ráadás rendben volt, jól megalapozták a hangulatot Mobynak (“tenkjú-tenkjú-tenkjú-tenkjú-tenkjúú”) , aki tökéletesen felnőtt a fesztiválzárás korántsem egyszerű feladatához. Mozgatta a közönséget, poénkodott és annak ellenére, hogy jelenleg lemezbemutat, pontosan érezte ő is, hogy egy zárókoncerthez slágerek és klasszikusok dukálnak. Az énekesnő gitáros szivatásáért pluszpont, még abban az esetben is ha előre megtervezett showelem volt, amit erősen kétlek.

Simán megérte a rá kiadott összeget. Meg egy matraccal akár hét napig is bírtuk volna, szerintem. Kicsit drága, meg kicsit keveset ittam, de tuti bevállalnám még egyszer. Egyébként kissé lemaradtam mémek tekintetében: valaki mutassa már meg azt a pontot, ahol trendi lett a Soundot ócsárolni?

Balaton Sound 2009

Na gyermekeim, ez a pillanat is elérkezett. Indul számomra az idei fesztiválszezon. Tizenhárom év szenvedés után KELL egy ilyen nyár. Amúgy ez az első olyan fesztiválom, ahol ottsátrazok meg egészhéten kinnvagyok, eddig csak 2-3 napokra néztem ki. Irány holnap Zamárdi vonatval, szurkoljatok, hogy minél kevesebb legyen az eső és minél jobb az idő.

Ja és amúgy lenyírattam a hajam tarkopaszra, hogy eggyel kevesebb gondom legyen, s miután megigazítottam ollóval a szakállam, meg megborotválkoztam, hirtelen kényszert éreztem a karlendítgetésre a pakolás befejezésére. Ja és egyébként bocs, ha most csak mérsékelten vagyok vicces, de kezdek hulla lenni és különben is holnap 8:13-kor indul a vonatom, tehát itt az ideje lefeküdni, fogok eleget nemaludni a Balatonon.

ZIK KYLE. XOXOXOXOXOXO. A telefont viszem néha majd bejelentkezek róla tán. Pusszantás, drágáim.