Ha ló nincs, jó a szamár is. 
Archive for the 'blog' Category
Roppantmód kivan a faszom egészben így mostanában mindennel. Persze, nagyrészét csak magamnak köszönhetem, vagy mifasz. Sajnálom, hogy nem azok az igényeim, mint a mai átlagnak, aztán amikor meg hosszú ideig semmi, akkor szarok bele az egészbe.
Ez most ilyen zagyva lett, meg a címet is hasraütésszerűen írtam be a végén. A potrohos kurva isten baszná meg.
Kurvasok ez nekem. Néha érzem, ahogy a gerincem ropog a teher alatt. Néha érzem, ahogy a téboly időnként át-átveszi a hatalmat. Nem tudom, mit tegyek. Nem látom a kiutat.
Az életet akarom választani. A munkát. A karriert. A kibaszott nagyképernyős tévét.
lementettem minden adatomat fajlomat az e51-rol es igy konkretan faj, hogy megvalok tole. kurvara a szivemhez nott a kis rohadek es nagyon fog hianyozni.
koszonom ezt az egy evet es hogy ilyen husegesen szolgaltal.
koszonom minden egyes vegignetezett percunket.
koszonom, hogy nem fagytal, koszonom, hogy minden program letezett rad, koszonom, hogy sokszor kihuztal a szarbol.
axes, toled pedig kerem, hogy vigyazz ra es becsuld meg. nem mindennapi kis szerkezet volt ez
te voltal a legjobb telefonom. emlekedet orokke a szivemben fogom orizni.
ennyit igazan megerdemeltel.
It’s like a jungle sometimes, it makes me wonder how i keep from going under.
Ha megtudom, hogy ez kinek a műve volt, addig éljek is, de kitaposom a belét.
Nem mondom, hogy nem esett szarul. De, geciszarul esett, de hát mi a faszt csináljak. Így mennek ezek.
Come back inside the window… I can’t promise you anything but i trust there’s far greater reason to live…
I know you’ve become disheartened and disillusioned by the current state of affairs, your stocks have fallen, your investments have failed you. The man from whom you took orders has been ordered to jail by his and your subordinates. The impression what is this world coming to? What is the profit margin when you’re forced to pander to the monetarised? Where’s the glory you dreamt of as a child? Dressed as a cowboy, your playgun pointed at real targets and your mother holding your tongue as your father consoles you with the words. It’s just boys stuff, well… You joined his fraternity, you grew into his old suits, you acquired his beliefs, you embodied his dreams and lived in his oversights. How long did you think it would last? It’s just a matter of time, the world is far from over.
Your mother outlives your father, your sister outlives your brother. And if you jump from this window today, she’ll also outlive you. Look at her sitting in her midwestern home, tuned into Oprah once again. Today she learns to meditate on a second hand couch, meanwhile you stand outside this window twelve stories above the ground, one story remaining untold…
You contemplate the setting sun, i’m aware of your disorientation. Dis-orient: turned away from the east… The shifting current seems to conspire against you. Mr. Nichols you fail to see that you’ve always stood outside of this window, perched on the threshold of oblivion. Countless man made stories above the truth. For so long you stood facing the setting sun, mistaking the complementary unified duality of nature as being right or wrong, good or evil, god or devil. Mr. Nichols instead of stepping from this ledge into the downfall of your uprise, why not just turn around? Lessen the intensity of your western glare and face the rising sun know the energies swirling from the center, how it illumines us all, and only the birds fly first class.
There is your inheritance: the warmth of a kiss. Invest your tongue into the mouth of mystery, allow her breath to seep into your lungs, surrender to her touch and guidance. There’s no other way. Your dreams of dominance will only help you forsake yourself, while your family continues its search for understanding and your daughters outlive your sons…
Kibaszottul utálom egyébiránt a lomtalanítást. A reggeli séta Csulával a gigantikus szemétkupacok és lézegő cigány lomisok között egy nagyon-nagyon rossz Romero-horrorfilm nyitányára emlékeztetett. A szar Ladáikkal száguldoznak mindenfelé a kerületben, agresszívak, tele van velük a tömegközlekedés és csak a bajt csinálják.
Kicsit most elegem van mindenből, kicsit mocskosul érzem magam. Kicsit ma rohadtul dühös voltam, hogy ilyen tehetetlen kis fasz vagyok. Hogy mindig a körülmények áldozatává válok. Hogy,ha esetleg nem válok azzá, akkor amit el tudok kúrni, azt el is kúrom. Hogy elviselhetetlen vagyok. Hogy nem vagyok cuki. Hogy nem vagyok jó ember.
Itt állok látod és ha erre születtem hát,
majd egyedül töltök el minden éjszakát.
Egyébiránt meglett a filozófia kettesem, aminek most csak örülni tudok, hiszen a makkom se akart szóbelizni menni belőle, újra felvenni meg aztán főleg nem, főleg egy olyan tanárnál nem, aki egy ilyen szakon ennyire komolyan vesz egy ennyire halálosan lényegtelen tárgyat. Kezdek belerázódni a tempóba, jelenleg két ZH-ra készülődök, és három beadandót kéne megírnom, amiből a leghosszabb terjedelműbe még bele se kezdtem és hát 26-áig meg kéne írnom, mert utána meg nem leszek belföldön, és 29-én jövünk és 30-án már le kell adni. Ja igen, úgy néz ki megyek Csehországba, 4 napos tanulmányútra, Brno meg ilyenek.
A kutya jól van, köszöni szépen. Büdösebb és rosszabb, mint valaha, de imádjuk. Én meg megint posztoltam egy bejegyzést a semmibe. De legalább van nemzeti betyárseregünk is már.
Is anyone out there?
