A saját blogomba roppantul nincs most kedvem bejegyzést írni, ide pedig amúgy is ritkán írok, meg ha már a főmarsall úr egyébként is megkért rá, akkor ugye miért ne.

Anno mikor Balázs elment nyaralni, a barátainak adott lehetőséget, hogy írjanak bejegyzéseket, aztán valaki leírta, hogyan ismerkedett össze Balázzsal, és a végén mindenki így tett. Ezt akarom most én kicsit koppintani ezzel a bejegyzéssel, és ki tudja, talán Sura és hakkni is ír majd pár mondatot.

Szóval, Zsukival már lassan két éve ismerjük egymást, és akármilyen meglepő, az interneten keresztül, pontosabban a saját blogomon találtunk egymásra, miután Zsuki (akkor még kedves és udvarias stílusban) írt egy hozzászólást. Aztán a dolgok mentek a maguk útján, felvettük egymást MSN-en, egyre többet beszélgettünk, míg végül egy mondhatni véletlen folytán találkoztunk is. (Bocsánat, ha úgy tűnik, hogy csak szpemmelni jöttem ide, de hát a blogom olyan nekem, mint egy notesz, minden lényeges de publikus dolgot rögzítek, és ilyenkor igazán jól is jön.)

Azóta persze egyre gyakrabban találkoztunk; csináljuk a Médiagetsziket; átbasztuk egymást nem egyszer és nem is kétszer; sokat vitázunk meg kötözködünk. Hajjaj, kötözködés! Ha ti azt látnátok, mit produkálunk mi ketten, ha össze vagyunk zárva egy helyiségben, mint két önmagában is rendkívül veszélyes kémiai anyag, amiket ha összeöntenek, akkor elszabadul a pokol.

Én így ismerkedtem meg ezzel a majommal Zsukov Főmarsall Elvtárs Úrral, és (remélem ő is így van vele) örülök, hogy megismerhettem.