Nagyon szép a grafika és meglepően jól fut magas felbontáson, a frame syncet mondjuk csak a paksiak ne lőjék ki.
Az újragondolt HUD tetszik, bár a még meglévő gránátok számát jelölhetnék valami jobban látható módon is, de az előző részekhez képest azért már fejlődés tapasztalható. Bár az is lehet, hogy ez csak engem zavar.
Kezd az Infinity Ward is inkább a kocagamerekhez alkalmazkodni. Nem tudom mások hogy vannak vele, engem roppantul zavar a képernyő közepén villogó RELOAD és LOW AMMO felirat. Nem vagyok fogyatékos, figyelem a HUD-ot, és ez kurvára nem a Virtua Cop vagy valami más arcade játék. Remélem a COD7-től már egy idegesítő hang fogja ismételgetni azt is, hogy rílódrílódrílód. A hatalmas fehér pötty a követendő emberen vagy egyéb mission objectiven szintén KIKÚRT idegesítő.
Kezd fogyni a fantázia. Egyre több helyen éreztem azt, hogy ezt innen nyúlták, azt onnan. Jó példa erre a motoros szános rész, nekem egyből Route Canal rész jutott eszembe a Half-Life 2-ből. Az Oilrig pálya a Splinter Cell: Chaos Theoryt idézte, a börtön tusolós része pedig egy az egyben a Szikla c. film vonatkozó jelenetének másolata, a red dotok cikázása pedig csak mégjobban rátesz erre. Arról nem is beszélve, hogy a White House elfoglalása a Reichstag elfoglalását idézi a COD1-ből és COD:WaW-ból.
Mivel mindenki azt mondta, hogy nagyon rövid lesz, rövidebbre számítottam és bár a COD4 is elég rövid volt, de annak a hosszát ez is kihozza. Ráadásul Regular fokozaton még kicsit nehezebb is, így, bár lehetne hosszabb is, nem olyan vészes.
Valahogyan kevésbé éreztem koherensnek az egész játékot a COD4-hez képest. Kevesebb a logikai kapcsolat a küldetések között, összevissza ugrál a cselekmény, néhol kimaradnak magyarázatok, a küldetések is picit rövidebbek és pörgősebbek. Nem érzem annyira logikusnak a cselekményt.
Hangulatilag eszméletlenül brutálisan gecijó. Már a COD4-nek is volt egy semmivel össze nem téveszhető atmoszférája, erre csak rátett egy lapáttal az új rész. Iszonyat hangulatos Strykerrel krúzolni a Született Feleségek stílusú kertvárosban, nézni a rommálőtt Capitoliumot, a kiégett Fehér Házat és a szétroncsolódott Washington Emlékművet. Az előző rész elejéről Al Fulani kivégzéséhez hasonló nem irányítható átvezetők is eszméletlenül jók, például az, amikor egy EMP felrobbanását az űrből, űrhajósként nézed végig, majd meghalsz a szétrobbanó Nemzetközi Űrállomás darabjaitól.
Ez már nem játék, hanem egy interaktív film. És ettől olyan gecijó.
Price visszahozása elég olcsó húzás volt, de azért elég nagy volt az OMG-faktor. Imádom azt a fószert. MacTavish pedig egy igazi badass faszacsávó karakter lett a COD4 FNG-jéből.
Tetszik, hogy annak ellenére hogy a fő storyline lement, a történet nagyon nyitott maradt. Így kevésbé kell erőltetettre írni a következő részt.
Összességében megelőlegezem a 94%-ot, de a következő rész legyen hosszabb, fantáziadúsabb és koherensebb.
Come back inside the window… I can’t promise you anything but i trust there’s far greater reason to live…
I know you’ve become disheartened and disillusioned by the current state of affairs, your stocks have fallen, your investments have failed you. The man from whom you took orders has been ordered to jail by his and your subordinates. The impression what is this world coming to? What is the profit margin when you’re forced to pander to the monetarised? Where’s the glory you dreamt of as a child? Dressed as a cowboy, your playgun pointed at real targets and your mother holding your tongue as your father consoles you with the words. It’s just boys stuff, well… You joined his fraternity, you grew into his old suits, you acquired his beliefs, you embodied his dreams and lived in his oversights. How long did you think it would last? It’s just a matter of time, the world is far from over.
Your mother outlives your father, your sister outlives your brother. And if you jump from this window today, she’ll also outlive you. Look at her sitting in her midwestern home, tuned into Oprah once again. Today she learns to meditate on a second hand couch, meanwhile you stand outside this window twelve stories above the ground, one story remaining untold…
You contemplate the setting sun, i’m aware of your disorientation. Dis-orient: turned away from the east… The shifting current seems to conspire against you. Mr. Nichols you fail to see that you’ve always stood outside of this window, perched on the threshold of oblivion. Countless man made stories above the truth. For so long you stood facing the setting sun, mistaking the complementary unified duality of nature as being right or wrong, good or evil, god or devil. Mr. Nichols instead of stepping from this ledge into the downfall of your uprise, why not just turn around? Lessen the intensity of your western glare and face the rising sun know the energies swirling from the center, how it illumines us all, and only the birds fly first class.
There is your inheritance: the warmth of a kiss. Invest your tongue into the mouth of mystery, allow her breath to seep into your lungs, surrender to her touch and guidance. There’s no other way. Your dreams of dominance will only help you forsake yourself, while your family continues its search for understanding and your daughters outlive your sons…
Joszif Visszarionovics Dzsugasvili (also known as: Sztálin) meghalt, két nappal később megszületett anyám.
Nicolae Ceauşescu (ejtsd: csáoseszku és nem csáocseszku) meghalt, másnap megszülettem én.
Szerintem mikor harminc év körül járok, Kadhafi, Castro, Dzsongil meg a többiek kezdhetnek félni.
Közérdekű közlemény: ha valaki boldoggá akar tenni karácsonykor, az a következőkkel képes erre: Nokia E71 vagy hatástalanított AK-47/AKM vagy AMD-65 vagy SzVD Dragunov.
Kibaszottul utálom egyébiránt a lomtalanítást. A reggeli séta Csulával a gigantikus szemétkupacok és lézegő cigány lomisok között egy nagyon-nagyon rossz Romero-horrorfilm nyitányára emlékeztetett. A szar Ladáikkal száguldoznak mindenfelé a kerületben, agresszívak, tele van velük a tömegközlekedés és csak a bajt csinálják.
Kicsit most elegem van mindenből, kicsit mocskosul érzem magam. Kicsit ma rohadtul dühös voltam, hogy ilyen tehetetlen kis fasz vagyok. Hogy mindig a körülmények áldozatává válok. Hogy,ha esetleg nem válok azzá, akkor amit el tudok kúrni, azt el is kúrom. Hogy elviselhetetlen vagyok. Hogy nem vagyok cuki. Hogy nem vagyok jó ember.
Itt állok látod és ha erre születtem hát,
majd egyedül töltök el minden éjszakát.
Egyébiránt meglett a filozófia kettesem, aminek most csak örülni tudok, hiszen a makkom se akart szóbelizni menni belőle, újra felvenni meg aztán főleg nem, főleg egy olyan tanárnál nem, aki egy ilyen szakon ennyire komolyan vesz egy ennyire halálosan lényegtelen tárgyat. Kezdek belerázódni a tempóba, jelenleg két ZH-ra készülődök, és három beadandót kéne megírnom, amiből a leghosszabb terjedelműbe még bele se kezdtem és hát 26-áig meg kéne írnom, mert utána meg nem leszek belföldön, és 29-én jövünk és 30-án már le kell adni. Ja igen, úgy néz ki megyek Csehországba, 4 napos tanulmányútra, Brno meg ilyenek.
A kutya jól van, köszöni szépen. Büdösebb és rosszabb, mint valaha, de imádjuk. Én meg megint posztoltam egy bejegyzést a semmibe. De legalább van nemzeti betyárseregünk is már.
Amúgy megint úgy érzem, hogy folyik ki az idő a kezeim közül. Tanulni ismételten képtelen vagyok, nem hogy nagy mennyiségben, de még kicsiben sem. Bemagolgatok dolgokat időlegesen. Ismételten ugyanazokba a falakba futok mint régen, de ez most egy cseppet sem zavar. Időlegesen most fel-fellángol bennem a grafománia, bár hálistennek ez nem jut a megvalósítási fázisba, mint az a förmedvény, ami még a mai napig online elérhető (egy-két ember tudja, hogy miről beszélek).
Technohrillert kell írni, science-fictionöket. Tényfeltáró, ultrarealisztikus félmemoár-félregény hibrideket. Írni kell. Zenélni kell. Alkotni kell. Tombol bennem a kaotikus és ősi alkotási ösztön, de mivel semmivé nem kristályosodik ki, ezért nem csapolódik le, csak erősödik bennem folyamatosan, napról-napra. A zújhelyen meg, ami Zrínyi, a következő két napban összesen négy ZH vár rám. Ebből 2-3 meglesz és 1-2-t majdnem biztos, hogy bebukok. Vat-e-vör.
