Amúgy megint úgy érzem, hogy folyik ki az idő a kezeim közül. Tanulni ismételten képtelen vagyok, nem hogy nagy mennyiségben, de még kicsiben sem. Bemagolgatok dolgokat időlegesen. Ismételten ugyanazokba a falakba futok mint régen, de ez most egy cseppet sem zavar. Időlegesen most fel-fellángol bennem a grafománia, bár hálistennek ez nem jut a megvalósítási fázisba, mint az a förmedvény, ami még a mai napig online elérhető (egy-két ember tudja, hogy miről beszélek).

Technohrillert kell írni, science-fictionöket. Tényfeltáró, ultrarealisztikus félmemoár-félregény hibrideket. Írni kell. Zenélni kell. Alkotni kell. Tombol bennem a kaotikus és ősi alkotási ösztön, de mivel semmivé nem kristályosodik ki, ezért nem csapolódik le, csak erősödik bennem folyamatosan, napról-napra. A zújhelyen meg, ami Zrínyi, a következő két napban összesen négy ZH vár rám. Ebből 2-3 meglesz és 1-2-t majdnem biztos, hogy bebukok. Vat-e-vör.

Majd osztok nullával, osztán maj’csak lösz valami. Ptűj. Anális libidófejlődési szakasz.