Nagy becsben vagy tartva. Cirógatni a bőrödet. Beszívni a bőröd illatát. Felébredni az éjszaka közepén arra a rémesen szar érzésre, hogy nem szuszogsz és csikorgatod a fogaidat álmodban mellettem. Mert minden egyes apró tökéletlenség teszi az egészet olyan kibaszott gyönyörűvé. Annyira gyönyörűvé, hogy néha már fájjon és jól essen eljátszani a megbántottat, mert jó utána megbocsátani és átölelve lenni. Órákon át álmodozni közös dolgokról. Érezni a saját töketlenségemet és ennek ellenére csókot kapni. Benyomásokkal mérlegelni és pozitív döntéseket hozni. Kérni. Kapni. Érezni a törődést és a cirógatást. Beleremegni. Szeretve lenni. Lenni? Lenni, jó.
Archive for augusztus, 2009
Egy ska-zenekart. Lehetnék harsonás. Ugrálnánk, vidámak lennénk. Lehetne mondjuk valami vicces nevünk és szövegileg a kakapisi vonalon mozognánk. Ha van két remek kakapisipank zenekara az országnak (Fürge meg a Prosectura, az Aljas Kúszóbab nem játszik, ők buzi szcientológusok lettek), akkor miért ne lehetne kakapisi-ska is.
Vagy csinálhatnánk egy olyan jazzy-funky-groovey zenekart, mint az Eklektric, csak hiphop- és elektronikaorientáltabb verzióban. Bár nem tudom mennyire lenne rá igény. BL-ék elég jól befedik a piaci réseket. Vagy utazhatnánk absztrakt hiphopban. Atmoszférateremtés, paranoia, instrumentális kiadásban. Vagy jazz-postrock hibridben. Néha sajnálom, hogy ingerlékeny természetű köcsög vagyok. Meg, hogy nem tudnék összetartani egy zenekart. Valószínűleg.
Egyébiránt a tegnapi nap folyamán voltam a ZMNE-n beiratkozni, végighallgattuk a mindenféle tájékoztatókat, összehaverkodtunk, ökörködtünk egy sort. És mivel törekszem a közhelyek számának drasztikus lecsökkentésére, nem írom le, hogy elsős koromban voltam így bezsongva utoljára. A bemutató alatt amúgy a Neptun csak háromszor fosott csak be, bár nekem mondjuk a sajátom eddig mindig működött. Elhatároztuk, hogy megírjuk a biztpol szakosok himnuszát, méghozzá a Sabbath örökbecsű Paranoidjának dallamára. Yo.
Egyébként szeretem a Neptunt eddig. Az imént két kattintással fizettem be a tandíjamat (mielőtt retardoznátok: a szakomból nem indult ANÁ, csak ANK), és már minden megy is, a tárgyainkat pedig holnap kapjuk meg, ha igaz amit a Tanulmányi Osztályon mondtak. Bár mondjuk kiváncsi lennék, hogy egy 33 kredites félévben miért pont a politikatörténet 6 pontos (FYI: ez lesz a max kredit, innen már csak max 4 kreditesek lesznek). Ja és kedden kezdünk, 8-kor, politikaelmélettel (POLELM). Hétfőn meg évnyitó.
És elhatároztam: ha vért izzadok is végigcsinálom.
Igazából szeretném, ha mondjuk nem csak évente egyszer bérbeadnánk a belvárost a Red Bull GmbH-nak, hanem el is adnánk. Mehetnének ezüst-kék csíkos buszok a körúton, sőt egyúttal át is festhetnénk a Combinokat erre a remek színkombinációra. Óbudát és Dél-Budát eladhatnánk mondjuk a Coca-Cola Beveragesnek, Dél-Pest lehetne a Marlboroé, Észak-Pest a Vodafoné, Csepelre pedig majd kiírunk egy tendert.
Sőt, a levegő szmogtartalma évezredes minimumon van (hell no), meg kell növelni azt is. De a legjobb az egészben az, hogy hallgathatom a Tököl és Budapest között oda-vissza burungozó műrepülő köcsögöket, hogy a népnek meglegyen a remek kis cirkusza a meleg sör és a hideg virsli mellé. Átkozottul élvezem azt is, ahogy több Mi-17-es katonai teherszállító helikopter kurva alacsonyan repked a ház fölött, hisz azok roppant csendes jószágok, egy F-117-es csendességével és fürgeségével suhannak át a lakóházak fölött. Ja, hát bemutatózni kell. És persze csak egy ilyen nap van egy évben. Csak tudnám, hogy miből gondolják a honatyaúristenek odafönn, hogy ez érdekli a népet. Szeretném tudni.
A mai nap be kellett ismernem: látens SW-nörd vagyok. Levvel végre megnéztük a Rajongók háborúját. Régóta megérett az idő arra, hogy az SW-kultusz filmet kapjon. Megkapta. Kurvajóvolt. Egy nem esvébuzinak ez csak egy buta vígjáték csupa ostoba poénnal. Nekünk pedig remekül elköltött másfél óra. És Kristen Bell csupasz fenekéért és a Leia kosztümös jelenetéért mindenkinek látnia kéne. A Trekkiek pedig rábukhatnak a wehrmachtsisakos bagettre! 
I feel the anger dwelling in you, time-out! TIME OUT!
Ja igen, majd elfelejtettem. Holnap legyalulom a tumblrt, újraértelmezem a dolgot és gecire kitúrom hzsét a toptízből.
Egyébként úgy vagyok a Pöcsössel (also known as Csula), mint a 16:9-es monitorral. Annyira hozzászoktam, hogy ha normális arányút látok, az tűnik furcsának. Igen, megvolt az Ipoly is, meg a Szigetet is végigcsináltuk (erről beszámoló is lesz ha 1: lesz kedvem megírni, 2: elég frappáns lesz a posztoláshoz 3: teleszelapárom*) tehát most jön az egyetemi ügyintézésnek csúfolt faszszopás. Annyira jó amúgy, hogy a ZMNE különböző fórumain egymásnak ellentmondó dolgokat állít a költségtérítés befizetésével, a NEPTUN elérésével és minden egyébbel kapcsolatban, ráadásul bizonyos belsős pletykák szerint az Tanulmányi Osztály ügyintézői/munkatársai/stb. szabadságon vannak 24-ig. Ez csak azért roppantmód HILÁRIÓUS, mert 23-ig be kell fizetni a díjat az email szerint.
Amúgy lehet, hogy skizofrén vagyok, és a másik énem durván szív, de nem tudom mitől vagyok ilyen paranoiás, de főleg átkozottul motiválatlan. Nincs kedvem írni a JSZP-re se, eddig ide se volt, de mostantól aztán minden más lesz (mostanra már úgyis mindenki leiratkozott readerben).
Karinthy pedig tömény férfierő, csak hakkni túl csíra ahhoz, hogy Kosztolányi ópiumos képzelgésein túllásson.
*Igen, tényleg elsütöttem ezt tizenötezredjére is.
1. Internet Archiveval visszaolvastam a régi blogom darabjait. Ijesztő, hogy két éve mennyivel viccesebb, jobb-fejebb és szellemesebb voltam.
2. Amon Tobin Two Fingersét nagyon próbálom megszeretni, de a köcsög drumandbass után köcsög hiphop megbocsáthatatlan. Szólólemezt, most.
3. Gecijólesz a Sziget, már előre érzem.
4. Haldoklik a blog.
