Holnap ponthatárkihirdetés, most nem fogok nyáladzó és közhelyekkel teli bejegyzést írni. Izgulni nem izgulok, az esély arra, hogy nem vesznek fel a Zrínyire, igen csekély. Anyagi helyzetem jelenleg nem a legjobb, de hát lesz ez még így se és szeptemberre meg helyreáll minden. Megint egy hullámvölgyben van a blog: 6 napja nem posztoltam semmit és fel se tűnt. Bár lehet, hogy csak egybefolynak a napok és az a baj. Bár nem mintha annyian olvasnának, hogy bárki is hiányolná a posztokat.

Más. Rendrakás közben megtaláltam a régi, kézzel írott naplómat. Na, azt a büdös életben senki nem fogja elolvasni, rajtam kívül, de nagyon durvákat röhögtem rajta. A kedvenceim a napi bejegyzések közötti kis apró rajzok, illetve a naponta visszatérő catchphrasegyanús bejegyzészáró mondatok. Külön vicces, hogy 5-6 éve, amikor ezt írtam mondatrészeket nyúltam le az Adrian Moleból. Hilárióús.

Ja igen, látta valaki az E52-t? Okádék. Majd valamikor elkezdek gyűjteni egy QWERTY-s Nokiára, talán.

2012-ben pedig mind megdöglünk, bruha.