Hőseink valami lepukkant művészkocsmában ülnek, szótlanul. A háttérben a Hydroponic Garden szól a CBL-től. A dohányfüst közepesen jól szeletelhető, a hangulat már csendes, a nagydumások már hazamentek. Egyikük feláll, elbilleg a pult felé, a másik dohányt, papírt vesz elő, és fürgén sodorni kezdi a következőt. Az első pár perc elteltével visszatér, kezében két barnával. Kicsit elmélázik, kinéz az ablakon, látja, hogy a szembenlévő éjjelnappaliban ki-kihagy a neon.

Lerakja a két sört, majd ő is leül, rítusszerűen ütik az asztalhoz a korsókat, majd kortyolnak, mindketten a saját tempójukban. Második hősünk felveszi a sodort cigit, rágyújt, hosszan pöfékelve, majd csendesen megszólal:
- Hálás hallgatóság vagyok.
- Tudom – válaszolja a sörös, s megint hallgatnak pár percet. – Tudod, ez az egész el van baszva. Sokat gondolkozom az utánunk jövőkről…
- Azokra gondolsz, akik most annyi idősek, mint mi 3 évvel ezelőtt, és most bassza a csőrödet, hogy nekik is kezdenek önálló gondolataik lenni?
- Ugyan már baszdmeg, itt nem a gondolatokról van szó. Forrófejűek, végletesek, hedonisták és rohadtul nincsenek tisztában az alapvető emberi értékekkel. Tárgyként kezelnek mindenkit magukon kívül, önzőek és vagy képtelenek kimutatni az érzelmeiket, vagy megfojtanak maguk körül mindenkit vele. Tudom, hogy mi is hasonlóak voltunk évekkel ezelőtt, de ők nem fognak lenyugodni, ahogy mi tettük. A világ végét érzik, a vesztüket és próbálnak minden egyes fűszálba kapaszkodni, de pont ezzel rontanak a legtöbbet nem csak a saját helyzetükön, de a világén is.
- Tudom mire gondolsz… Folytasd csak. – mondja a cigis, és az ornamentumokat kezdi számolni az ódon körház felső emeleteinek korlátján.
- Az isten bassza meg, mindannyian el vagyunk csesződve. De a legtöbben küzdenek azért, hogy jobb legyen nekik. Tudom, hogy undorító sablon, de az élet egy kibaszott harc. Csak nem az életben maradásért, hanem, hogy minél kevésbé legyünk sérültek a végére. Nem hibáztathatjuk a sorsot, ha az életünket hedonistaként, saját magunk irányítjuk. Ők mégis ezt teszik. Siránkoznak és ha valami rossz történik velük másokat okolnak. Nem képesek felvállalni a tetteik következményét, kibúvót keresnek. Biztos vagy benne, hogy a baby boomerek olyan jó szülők lettek?
- Hát nem tudom, de sok ilyen kis taknyos örülne, ha olyan anyja lenne, mint neked te faszfej. Pedig ő is boomer, jajbocsánat Ratkó-gyerek.
- Itt most nem anyámról van szó, ő kivételes. Azokról, akik többgyerekes családokba születtek és soha nem tapasztalhatták meg a szülői törődést. Hogyan képesek elsajátítani a megfelelő neveléstechnikákat, ha ők nem láthatták senkitől. Arról nem is beszélve, hogy a nevelési módszerek már évtizedek óta nem tudják követni a kor kihívásait. Szintetikus drogok, eltűnő erkölcsök, morálhiány, parti parti hátán. El kell ismerned, hogy igazam van.
- Elismerném, ha ez ennyire egyszerű lenne. Ha már mindenáron a civilizációnk általánis elállatiasodásának és züllésének szociológiai hátterét feszegetjük, nem ártana kitérni a történelmire is. A háború után rengeteg árva gyermek maradt, milliók haltak meg. Alapvetően, ha mindenáron az elejét akarjuk megkeresni, ez a világ már valahol az ipari forradalom idején el volt baszva, csak kellett 110-120 év, hogy erre rájöjjön az emberiség. Nincs jogod elítélni embereket, csak mert végletesen viselkednek. Lehet, hogy ez az ő reakciója egy múltbéli traumára, és ha ettől ő jobban érzi magát, nincsen jogod pálcát törni felette.
- Tudom, de itt most nem a saját kortársainkra gondolok, hanem a mögöttünk lévő generation gapen túliakra. Ha jobban megnézed, 90-95%-uknak nincsen semmilyen alapos indoka a végletes viselkedésre. Ők csak a just for kicks filozófiát ismerik. Aztán mi a lófaszért ne tehetném meg. Mindent akarnak, de tenni nem hajlandóak érte. Ha számonkérik őket, még nekik áll feljebb. Valljuk be, szar világ lesz abból, ha ezek majd gyereket nevelnek.
- Miért, azt hiszed, hogy te talán nem nevelnél sérült gyermekeket? Magad is egy idegroncs vagy. Megint túl sokat agyalsz olyan dolgokon, amik halál egyszerűek. A saját elmédet sem tudod kordában tartani, de azt hiszed, hogy a te gyerekeidből nem lenne ugyanúgy sérült? Fel tudod készíteni a fiaidat a saját halálodra? Hogy férfiként viseljék és ahelyett, hogy elmenekülnek a felelősségvállalás elől, a vállukra veszik az igát, mert tudják, hogy így helyénvaló?
- Azt hiszem…
- Hiszed, hiszed. Ez kurvára nem hit kérdése. Ne gondolkodj annyira előre. Úgy gondolod, hogy nem fog benőni a fejük lágya. Ami azt illeti, nem gondolnám, hogy azért, mert később, vagy nem nő be a fejük lágya teljesen, rossz szülők lesznek. Várjuk mindenkitől a legjobbat.
- Reménytelenül liberális vagy – röhög fel a sörös.
- Te pedig reménytelenül előítéletes – mosolyog vissza a cigis, majd elnyomja a cigijét. – Menjünk haza…