- 2008. december 31. szerda .
Ne várjatok tőlem, se évösszefoglalót, se nevetséges “mi volt az év bejegyzése” szavazást. Nem akarom summázni az esztendőt, csak magam mögött hagyni, minél gyorsabban. Bár gondolom ez annak, akiben több emberi érzés van, mint egy tarkonlőtt SS tisztben, nyilván érthető.
Az év két filmje szerintem a vígjáték kategóriában a Forgetting Sarah Marshall, komolyban pedig a Sötét Lovag. Az évértékelés ezzel letudva. Volt pár nagy csalódásom idén, volt, hogy párban, volt hogy barátban sikerült. Megismertem pár jó embert, meg pár seggfejet is, de a seggfejek közül mára már egyikkel sincs kapcsolatom. Volt médiagetszizés, több-kevesebb sikerrel, CM-eztünk idén is kétszer (tökjóvolt, szervezés közben csak kétszer akarták elvágni a torkom, np.).
Azt hiszem, érettebben és erősebben kerültem ki ebből a 365 napból. Semmitöbbet nemtudok elmondani. Aki meg nem hiszi, annak utánajárnak.
Most éppen azon röhögök, hogy milyen remek évösszefoglaló lett annak ellenére, hogy nem akartam ilyesmit.
- 2008. december 30. kedd .
Tudjátok, eddig rohadtul nem paráztam az érettségiktől, meg az egész felvesznek-nemvesznekfel hercehurcától, de az éjjel vége lett ennek az időszaknak. Most, ebben a pillanatban és nappal semmit sem érzek, de tegnap éjjel azt álmodtam, hogy nem tudtam eldönteni a sorrendet és az utolsó pillanatban értem oda, de már az se volt elég és lekéstem a jelentkezést. Szó szerint véres verítékben ébredtem hajnalok-hajnalán, mert a nagy izgalomtól még az orrom vére is eleredt. Egyáltalán nem volt vicces. Nem is értem, abszolúte nincs okom parázni a felvételitől, van egy csomó pluszpontom és nem lesz semmi gond.
Ja, a múlt héten meg azt álmodtam, hogy valami megbeszélésen vagyok, a régi iskolám igazgatóhelyettesének felesége a vállamra rakta a fejét, aztán amikor mindenki elment, csak én maradtam a szobában, illetve az igazgatóhelyettes és kedves neje, a pótdiri lebaszott egy ordasnagy pofont a nőnek azzal, hogy “mégis mi a gecimet képzelsz, te riherongy?”. Ez több okból is igen érdekes: a.) az igazgatóhelyettes a legbéketűrőbb ember a világon, akit ismerek, b.) imádja a feleségét, c.) soha semmilyen-nemű szexuális vonzalmat nem éreztem a felesége iránt, d.) tudom, hogy elvei ellen vallana megütni egy nőt, f.) nem beszél így.
Ilyen faszákat álmodok. Thumbs up.
- 2008. december 29. hétfő .
Tudom, mostanában kicsit olyan a blog, mint Shazié vizsgaidőszakban. Nincs időm rá. Na jó, ez két okból is veretes bullshit:
1. Kurvára semmit nem csinálok itthon, csak tengek-lengek, döglök.
2. Az embernek arra van ideje, amire akar szakítani.
Nem igazán tudok mit leírni, magamat ismételni meg nem akarom. Nem akarom, hogy belesüppedjen az önismétlés és önsajnáltatás mocsarába az egész. Ez, ami az egyetlen dolog az életemben, amit elkezdtem és nem hagytam abba, mert nem untam rá. Majd talán… Nem sokára…
- 2008. december 24. szerda .
Fertelmes karácsonyt és büdös új évet! 
)
- 2008. december 23. kedd .
Eddig azt hittem, ura vagyok a saját életemnek. Tévedtem. Nem tudom irányítani a gondolataimat, érzéseimet, a cselekedeteimet se lassan. De talán így lesz jó, meglátjuk hova jutok.
- 2008. december 21. vasárnap .
Akartam valamiről írni egy bejegyzést, de elfelejtettem miről, mire gépe elé kerültem. Valószínűleg újabb több-bekezdéses ömlengés meg önsajnáltatás jönne, úgyhogy mindegy is.
Ma ilyen semmilyen poszt van, ezt kell _szeryzni_.
- 2008. december 17. szerda .
Mostanság kicsit széjjel vagyok esve, de kiegyensúlyozottnak nevezhetem magam. Boldogság, és örömfröccsök lepnek el néha, jobbá téve néhány órámat. Lassan megtanulom csak úgy jól érezni magam. Más.
Tegnap csak kicsit baszott szét az ideg, amikor a gépet elindítva leakadt az alaplap bootképernyőjén, és bár 6-7. próbálkozásra sikerült elindítani, ez már nem állapot. Kinéztem egy Acer Aspire 6920-at, 230.000-ért, bár nagy valószínűséggel elviszik az utolsót előlem ma délutánra, azért reménykedek picit. Ja, meg kell vennem egy USB-s racket is, mert 80-90 giga adatot azért át kéne menteni az új gépre.
Ha esetleg sikerül megvenni, majd mutatok képet. (Nem mintha bárkit is érdekelne, vagy nem mintha bárki nem tudna rágúglizni, de azért az mégiscsak más, na.)
- 2008. december 15. hétfő .
Biztosan primitív vagyok, de az egyik kedvenc versem. Most ígyérzem magam:
Petri György – A kukkoló éji dala
Végigvizsgáltam a kis
sportkukkeroddal a még
világos ablakok
mögötti világokat
a szomszéd házban.
Igazad van, sehol se basznak.
Mi itt nem baszunk.
Dugom is el a rémült hernyót.
Akár a szomszéd házban is lehetnénk.
Jóllehet ha az (innen nézvést)
szomszéd házban lennénk,
akkor te bugyirózsaszín bugyikat
áztatnál kék műanyag lavórban,
én meg tréningalsóban, atlétában
ellenőrizném a kaktuszokat.
És nem lennének ilyen gondolataim.
Mi volnánk az ország.
- 2008. december 7. vasárnap .
Fájok, fájok, végtelen ciklus. Már nemfájok, csak tengődök. Sodródok, szenvedek egész nap, nem vagyok boldogtalan vagy szomorú, csak végtelenül félnek érzem magam. Nemegésznek, mondhatnók máshogy. Elvagyogatok, funkcionálok. Tulajdonképpen már csak funkcionálok, de hogy minek?
Lüktetek. Fékezetten habzok, reszketek, brillírozok, hatást várok, aztán ismétcsak elsüllyedek, hatáshíján. Rettegek a jövőtől, szomorkodok a múlt miatt. Nem találom a másik felemet. Úgy általában szürkevagyok, néha percekre-órákra kiszínesedek, de nincs hajtóerőm, hogy a színességben maradhassak.
Próbálok rendszert vinni az életem minden területébe. Rendszeresen hülyeségeket csinálok. A folyamatok, amiket elkezdek és az életem jobbulását várom tőlük, rendszeresen vakvágányra jutnak, olyanra, ami ugyan jó ideig-óráig, de hosszútávú megoldást képtelenek hozni számomra.
Tévedés ne essék, nemdepizek. Azon már régesrégen túlléptem, egyszerűen csak tanácstalanak érzem magam, üresnek. Segítsetek. Vagy ne.
Ésmost pedig Toblerone.
- 2008. december 4. csütörtök .
1. Járok vezetni még mindig. A teljesítményem elég rapszodikus: hol kurvajólmegy minden, hol balfaszkodok, mint egy szőke nő.
2. Nem egészen 3 hét alatt 20 egér lelke tért meg teremtőjéhez a tárolónkban, hiába na, felkészülve vártuk a kis geciket. A húszból kettőre csapott le úgy a fogó, hogy vért köptek, ami egész jó arány.
3. Valami változás zajlik az agyamban. Most nem szomorú és csüggedt vagyok a magánytól, hanem agresszív és ideges. Nem tudom eldönteni, hogy melyik a jobb.
4. Most éppen egyszerre két könyvet olvasok, Tom Clancytől A rettegés arénáját (negyedjére, szerény 730 oldal) és Sue Townsendtől Adrian Mole és tömegpusztító fegyvereket (harmadjára, cirka 580 oldal). Tavaly ilyentájt vettem meg a Clancy-kötetet, azt hiszem itt az ideje, hogy megvegyem tőle a Vadászat a Vörös Októberre-t vagy a Szivárvány kommandót. (igen bazmeg, a leggayebb Rainbow Six fordítás, ennél még szerintem a spanyol címben is több a férfierő). De ha meglepnétek vele, azt sem utálnám.
5. Van három hölgy, akiknek sokat köszönhetek, ők tartották bennem a lelket az utóbbi hetekben-hónapokban. Ők úgyis tudják, hogy róluk van szó.
Thumbs up.
