Itt ülök egy nappal a szalagavatóm előtt, éjjel tizenegy óra ötvenhét perckor a gépem előtt, hallgatom, ahogy Bobby Gillespie száraz torokkal ordítja a fülembe, hogy “i see your autosuggestion psychology, elimination policy, military industrial, illusion of democracy” és úgy érzem hogy újra eljutottam arra a pontra, hogy erőt érzek magamban a változásra. Csak ülök és hagyom magam sodorni, hosszan, anélkül hogy akár egyet is csapnék.

Visszaolvastam hakkni posztját rólam. Mindig kellemes emlékeket csal elő és megmosolyogtat a szóhasználata. Kedvelem őt. A legkedvesebb pszichopata, akivel dolgom volt tyúkszaros életem lassan 19 éve alatt. Ő az, akivel gond nélkül szívatunk hiszékeny tinipicsákat okkult dolgokkal, akivel negyedórán keresztül képesek vagyunk wing narkolepsziáján élcelődni és órákig röhögni Lew Ashby “F-f” beszólásán (Californication nézők asszociációs előnyben, hahaha. QFT), akivel képesek vagyunk azon tanakodni, hogy elkúrt vazektómia vagy szifilisz. Vicces ember.

Tudjátok honnan tudom, hogy másfél éve először kezdek egyenesbe jönni? Újra elkezdtem csapongani. Talán van rá esély, hogy egyszer normális ember legyen belőlem, bár ezt már pár emberrel megosztottam: nem áll szándékomban megkomolyodni. Közben végigment az XTRMNTR és lelőttem az iTunest. Így mennek ezek.

Egyébként ha már így nekiálltam csapongani, írnék az iPodról picit. Imádom hogy user-friendly, imádom az iTunest, imádom a gyönyörű kijelzőt, a rázásra shuffle módot, a cover flowt. Hiányolom azt, hogy a billentésre coverflowba váltásnál nemlehet érzékenységet állítani és felbasz, hogy játék közben hogy zabálódik le az akkutöltöttség. De szeretem, a legjobb befektetésem az utóbbi évekből. Bár 30 gigával jobban meglennék, már televan, lol. No jó, az E51 is cefetül megérte, bár mára már beláttam, hogy QWERTY-vel jobb lenne, de azért így is megleszek vele még pár évig. (OMG, azelőtt sosem használtam azt a szót, hogy cefetül, borzalmas, nem?)

Visszatérve az előbbihez, holnap szalagavató és valami iszonyat csatakrészegre fogom inni magamat utána, nyár óta először. Azthiszem ez az, amire szükségem van, most.

Hogy átérezzétek a hangulatot, hallgassátok meg a Bëlga, Hülye vagy c. számát.

“Bejön nekem ez a szingliélet,
érzem a koponyámon üti már a léket”