A helyszín egy füstös pesti krimó, legyen mondjuk a Szimpla. Odakinnt már javában dühöng a tél, a csatornafedelek gőzölögnek, a hajléktalanok csendben halálra fagynak, az ablakokra ráfagynak a vízcseppek. Hőseink évek óta barátok, abból a fajtából, akik fél biccentésekből értik egymást, félszavakból asszociálnak közös poénokra. Abból a fajtából, akik megmondják egymásnak a véleményüket, mindenféle szépítés nélkül. Ismerik egymás minden egyes rezdülését. A háttérben a Massive Attack Dissolved Girlje szól. Egyikük előveszi a piros Marlbit, rágyújt, hosszan szívja horpadó homlokkal, majd kifújja, vár egy picit s csak ennyit szól:

- Hallgatlak.
- Te is tudod mivan. Lelépett az első nehézségek láttán. Nekem fáj baszdmeg, hogy négy hónap után annyira sem képes, hogy a kisujját mozdítsa. Pedig a dolognak lett volna jövője. Megfutamodott.
- Az, hogy te már az esküvőt tervezgetted, nem jelenti azt, hogy szerinte is volt.
- Te ezt úgysem érted baszdmeg. Nem láttad a szemeit. Benne volt minden.
- Jaj, menj már ezzel a stars in her eyes dumával. A popszakma bekaphatja. A nők mesterei a hazudozásnak és ezt a sztorit mindketten többször beszoptuk. Komolyan vicc, hogy lassan 19 évesen játszod a kapuzárási pánikos diplomatát. (nagyot szív a koporsószegbe, majd elpöccinti a hamut) Tudod, utálom az ilyen foshányadék közhelyeket, de előtted az élet baszki. Nem rágódhatsz egy életen át egy éretlen kis tyúkon, aki kipróbálta rajtad az oroszlánkörmeit. Szedj fel valami könnyűvérű ügyvédhallgatót. Hallottam róluk sztorikat.
- Tudod nem is az fáj, hogy vége. Hanem az, hogy neki csak ennyit jelentett az a majdnem fél év. Hogy ilyen könnyen eldobta azt, ami nekem mindent jelentett.
- És akik utána voltak? (a hifi a Tek-9 We Are Getting Downjára vált)
- Ugyan már, nem várhattam el tőle, hogy végigcsinálja velem azt. Senkitől nem várhattam el, különösen nem ilyen rövid idő után és ilyen fiatalon.
- Bullshit. Egyszerűen csak mártírkodni akartál. Be akartad bizonyítani, hogy egyedül is végig tudod csinálni, mert hős vagy. Pedig faszt! Ugyanúgy tönkretett téged, mint bárki mást eddig a történelem során és jó lett volna, ha akkor van melletted valaki. Ezért játszod most a haldokló lelkisérültet. Ezt kéne már felfognod, nem vagy különb. Mindannyian sérültek vagyunk a magunk módján. Megint csak a kurva közhelyekkel tudok csak jönni mindannyian követünk el hibákat. Te viszont túl sokat agyalsz rajta, ahelyett, hogy élveznéd a fiatalságodat. Amíg tudod. Amíg van.

Pillanatnyi csend áll be a beszélgetésben, egyikük szórakozottan karikákat pöfékel a cigifüstből, másikuk elgondolkozik a hallottakon. Odakint egyre cudarabb hideg lesz, immáron csak a legelszántabbak és a hajlékonyok vannak a szabad ég alatt. Egy sánta kóbor kutya ugrál végig a Kertész utcán. A zene, mintha csak cigarettázó hősünk gondolatait olvasná, Amon Tobin Stoney Streetjére vált.

- Vegyük azt a kutyát. Fázik, sánta, nincs ki szeresse, nem kap enni, és te panaszkodsz itt nekem?
- Jaj ne legyél már demagóg baszdmeg, ilyenkor mindig ezzel jössz. Nem összemérhető egy állat szenvedése egy lelki válság. Tudod néhanapján attól fosok, hogy ez a sok elfojtott érzelem valami komoly betegséget okoz majd nekem 20-30 év múlva.
- Például?
- Például rákot baszdmeg. Tudod jól, hogy anyai ágon hajlamos vagyok rá és hát, a másikon elméletben nem, de mint tudjuk, a közelmúlt eseményei sok mindent megváltoztattak, az ember sohase tudhassa’.
- Tudod, ha rászoknál a herkára, akkor sem lenne ennyi fölös parád. Ha nem rágnád magad ennyit a dolgokon, nem keletkezne benned feszültség. Az elfojtásról meg annyit, hogy emlékszel az utóbbi néhány évben olyan alkalomra, amikor én nem álltam rendelkezésedre, hogy kisírd bármilyen nemű bánatod, aggodalmad, egyéblófaszod?
- Nem.
- Erről van itt szó. És most pedig fizessünk és menjünk.

Azzal kifizették a sört és hazamentek.