Ezt próbálok önteni a pohárba. Raszp felvilágosított, hogy ha mosolygok a világra, az is visszamosolyog rám. Ezt most kipróbálom, bár nem igazán hiszek benne. Ja, de.

Szóval minden lányra mosolygok, meg mosolygok a bajszos és gonosz takarítónénire, mosolygok a lábamra lárépő és Edi arcát simogató hajléktalanra, mosolygok a retardált Travian-függő baromarcúra, mosolygok az egyest beíró szaktanárra, mosolygok az engem kizsebelő cigánygyerekre, mosolygok a tarka magyarokra is. A durva az, hogy működőképes. Egyre ritkábban jön rám a világvégehangulat, nem kergetem őrültként a boldogságot, hanem csendesen rettegek a pénzpiaci válságtól és attól, hogy az a párszázezer forint megtakarításunk elúszik szépen.

Nem mellesleg reggel fél kilenckor jött egy emailem a redcoontól és egy Lev apjától, amiben közölték az örömteli hírt, a *Bestellungom* már úton van. Bár Árpi bácsi szerint nem ér oda hozzá Bécsben a csomag, mára vagy holnapra, azt mondja, hogy hagyjuk magunkat meglepni. A jövő péntek ellenben teljesen biztos.

Egyébként, ha már így csapongok: vettem egy kurvajó mikrokord zakót, szóval most állandóan azt hordom és sikerült két év után visszaszerezni a velem egyidős palesztinsálamat, szerencsére ma már minden emós hülyepicsán ilyen van, de mivel jól áll és kurva meleg, így kénytelen vagyok leszarni.

Amúgy kijött az új Mr. Scruff, ami _GECIJÓ_. Érted.