Előre látom, hogy ezért a kritikáért meg leszek kövezve virtuáliusan, de először is le kell szögeznem, a dancehall és a reggae nem az én műfajom, kicsit félve is tettem be a lejátszóba az Irie Maffia debütalbumát, de a már korábban hallott Understand and Overstand és az egészen hangulatos Bomboklaat (General Levy közreműködésével) eloszlatta a kételyeimet. Hibásan. Miután végigment először a lemez, az alábbi vélemény csapódott bennem: tisztességesen összerakott reggae-iparosmunka, azon 15-18 évesek igényeinek kielégítése, akik nagyon jamaikásat akarnak játszani és nagyon rá vannak indulva a zöldezésre. Jamaika már ittenvan, hiszen ez mán Európa, HÉ!
A nyitó Hands in the Air a hatezerszer ellőtt “Marika betelefonál a rádióba és kéri X zenekartól az Y számot és küldi mindenkinek aki szereti” kezdéssel kifejezetten irritált, annak ellenére, hogy igen kellemes jazzes-raggás hangulatszám jött utána, ami az egyik a lemez csúcspontjai közül. Kezdtem azt hinni, hogy megérte beszerezni, de az évtizedes reggae-sablonokból felépített Rock It On kissé letörte a lelkesedésemet, s az azután következő gandzsaproteszt Bazd fel a kéket! hallgatása közben a primér érzelem a szánalom volt. MC Busa gyakran kínosan sánta, sőt néhol már iszonyatosan cink rímeket tol (“mi nem narkósok vagyunk ti bénák, szirénás hiénák”), sajnos ez alól a refrén sem kivétel (“a gandzsámat akarod, bazdfelakéket-bazdfelakéket, anyádba takarodj bazdfelakéket-bazdfelakéket szolgálsz és védesz, bazdfelakéket-bazdfelakéket dorgálsz és szétversz”) , viszont vannak benne érdekes nyelvi lelemények (“én kerek vagy te kersz?”). Az utána következő Jah Watching ismét egy töltelék dancehall-track, a Svájc azonban egészen jól kezdődik, de természetesen ismét jönnek a gagyibbnál-gagyibb Busapistás kínrímek, ami megöli a remek nu-jazzes alapot, ami akár a Barabás Lőrinc Eklektric albumon is lehetett volna. Sena Dagadu hangja még egy kicsit a jó oldalra dönti a mérleget, kár hogy ő is csak a szokásos klisé-stopthewar jellegű szövegeket hajtogatja (emlékezzünk csak, hogy milyen más a hölgyemény ha jó szöveget adnak neki, lásd Zagar Just For Fun c. nyárballadáját vagy a Famoust a már emlegetett BL Eklektrictől). A következő Couldnt Get No Sleep kivételesen nem csak azért került rá, hogy kitöltse az 51 percet, egészen hangulatos reggae, bár továbbra is a már ezerszer hallott szövegekkel. A Too Much Soul Music a nyitószámhoz hasonló stílusú és tempójú koncertszám, amivel fel lehet pörgetni a zözitől kiszáradt torkú, elkényeztetett tizenéveseket. A már említett Bomboklaat kellemes felüdülés, igazi pörgősnyelvű raggaszerzemény. A közjáték bluesos gitárjátéka egy hozzám hasonló Jimmi Hendrix-buzinak kicsit kevéske, de kompenzációnak ott az Understand and Overstand, ami valószínűleg azért lett a lemez legjobb trackje, mert végre előtérbe engedték Senat. A szám marha dallamos, fülbemászó – nem véletlen lett belőle rádiós sláger. Sajnos itt vége is a hallgatható számok sorának, az ezt követő 4 számból egyedül a Lord Panamo vendégszereplésével készült ska-track, a Ram Session jelenthet némi változatosságot.
Összességében műfajába nem hoz semmi újat, fel tud mutatni három azaz 3 hallgatható slágerszámot, a többinél az az ember érzése, hogy csak azért kerültek fel, hogy ne négytrackes legyen a lemez. Ebből a tizenhárom számból többet is ki lehetett volna hozni. A gödörből még Sena és Dermot sem tudja kihúzni őket, Barabás Lőrinc meg főleg nem, hisz kisérőként nem igazán tud felmutatni semmi különöset, ő akkor jó, ha vezethet és szólózhat világnak. Ugyanakkor a nálam picit fiatalabbaknak pont jó zene lesz ez egy kiadós sátrazáshoz és bezöldüléshez.
3/10-et kap, de csak mert jó napom van és az Understand and Overstand tényleg jó szám. Inkább hallgassátok meg a Barabás Lőrinc albumot, azt tényleg érdemes. (Kritika nemsokára.)
Nekem erről volt egy szám, talán pont az első, ami nagyjából bejött. Már amennyire egy ilyen stílusú szám nekem bejöhet persze.
Látom meggyőztelek. Imo jobb ez így.
Igazából nem lettél megkövezve.
még nem indexelte a google
hát, ha nem az Eklektric-kel példálóztál volna, még lehetett volna vitatkozni veled a zenéről. így nem sok értelme van, mert ha szerinted az a jó, akkor nemsokat konyítasz a dologhoz.
“Barabás Lőrinc meg főleg nem, hisz kisérőként nem igazán tud felmutatni semmi különöset, ő akkor jó, ha vezethet és szólózhat világnak”
bár érzed te, hogy mi a valóság, csak rosszul értelmezed. ha azt fúj, amit épp sikerül, az megy, ha együtt kell játszani, netán egy adott témát kell hozni, az már nehezen. és nemcsak a maffiában van így, hanem más zenekarokban is, amikben játszott. divat őt most isteníteni az értelmiségi világban, hiszen jazzkonzis, meg Fekete Kovács Kornél tanítványa, de messze túl van értékelve az ő tehetsége. példának egy másik kritika:
“Varga Zsuzsa egész bájosan punkos kis koncertet adott, és százszor inkább ő, mint az előző nap ugyanazon a színpadon jellegtelen grúvigrúvijazzyfunkyt nyomó Barabás Lőrinc Eklektric” (quart.hu, http://quart.hu/cikk.php?id=2663)
Senáról ezt írod:
“Sena Dagadu hangja még egy kicsit a jó oldalra dönti a mérleget, kár hogy ő is csak a szokásos klisé-stopthewar jellegű szövegeket hajtogatja (emlékezzünk csak, hogy milyen más a hölgyemény ha jó szöveget adnak neki, lásd Zagar Just For Fun c. nyárballadáját vagy a Famoust a már emlegetett BL Eklektrictől).”
Senának igen ritkán adnak szöveget, merthogy ő egy MC, aki magának írja a szövegeket (a Zagar szám, meg az Underground Divas egyéb szereplései kivételt képeznek, mert ott vokalista). így van ez a maffia számokkal és a famous-szal is.
písz
még szerencse, hogy te itt vagy nekünk, fényes géniuszod bevilágítja a magyar zenei élet egét.
1. igazan oromteli, hogy a quart ezt hozza le az irie maffiarol, bocsanat hogy van szuveren velemenyem, gyorsan le is torlom a bejegyzest, jaj!
2. bizonyara neked tetszenek a halalosan bena szovegek, nekem nem
3. az en szivemhez kozelebb all a jazz, mint a ragga, ha ezzel nem vagy kepes megbaratkozni, szivd magad lilara
4. nekem tetszik az a szar, unalmas, jellegtelen jazzyfunkygruvi, kurva rossz nekem, mi?
1. nem, nem a maffiáról, hanem az eklektricről. példaként idézve.
2. busa szövegeinek megítélése szubjektív, erről én nem is írtam.
3. te nem vagy képes megbarátkozni az ellenvéleménnyel ezek szerint.
4. hogy neked mennyire rossz, azt nem akarom megítélni, ha tetszik, tetszik. csak mi köze a maffiához lőrinc saját projektjének?
szerintem zárjuk le a vitát egy tűzszüneti egyezséggel, megadva a lehetőséget az egyéni véleménynek és egyes tényeket a helyükön kezelve.
Hello!
A szuverén vélemény korret. Az enyém, ha szabad, bár nem tudom, hogy egy kérdés lehet-e vélemény… Szeretem a sokszínűséget.A metaltól a jazzen át a drum and basstól dixielandig bármit meghallgatok. Egy a fontos, az adott zene a saját stílusában jó legyen (tudom hogy a jó szubjektív, de nyilván a most az igényességre célzok, az mög eléggé objektív). Ahhoz pedig hogy egy zene jó legyen, az kell hogy a zenészek átadják magukat annak, amit csinálnak, elvégre nem színészek. A kérdésem az, hogy szerintetek hogy tudja teljesen átélni egy egész banda(figyelmen kívül hagyva a benne lévő zenészek egyéni személyiségét) A baszd fel a kéket c. számot is, meg az Understand and Overstand-et is… oké, hogy mindenkinek vannak hangulat-ingadozásai, de egy koncert elég kusza lehet úgy, hogy ezek ugyanannak a közönségnek hangzanak el… a kérdés azért vélemény egyben, mert szerintem sehogy, vagy nagyon nehezen. És nem szeretném, ha valaki azzal lőne vissza, hogy az Iron Maidennek is vannak lassú, romantikus számai, pedig micsoda zúzós dalokat nyomnak. Más egy zene hangulata, meg már az üzenete… szerintem. na basszátok fel a kéket, aztán osszatok ketté:D üdv!
nem is ez a baj vele, pl Belgának is ott van az alig ismert Erős kép c. száma. annyi, hogy nem játsszák koncerten. bár mondjuk az understand & overstand-et muszáj, mert már elég ismert :]