A patkányok korán érő típusnak hiszik magukat. Kétféle lehetőség áll előttük:
1. Random nickekről primitív, ámde felettébb fölényeskedő kommenteket hánynak fel egy-két nagyobb blogra. Megunják, visszamennek WoW-ozni.
2. Blogot is indítanak, majd forrásmegjelölés nélkül másolnak, nyaliznak, fröcsögnek. A patkányt ebben az életszakaszban totális véleménynélküliség jellemzi. Támadásokra azonban igen hevesen próbálkozik - többnyire a születés pillanatában elvetélt akciókkal – magát megvédeni. Ha ilyen korban elvégezzük a kegyelemdöfést, szerencsénk van.
A patkány következő életszakasza az öklendezés. Ilyenkor már próbál informatív lenni, de még mindig egy (rosszabb esetben akár több, sőt sokkal több) elismertebb blogger faszán lóg. A továbbfejlődés tekintetében ismét több eshetőség lehetséges:
1. Megpróbál elszakadni, sikerül is neki, kisebb-nagyobb botrányok során, de önállósodik.
2. Megpróbál elszakadni, de mivel akkora pofája van, hogy a párizsi Diadalív vinnyogva elindul Marseille felé, ha meglátja, beindul a flamewar. A warnak többféle vége is lehet:
a.) Patkányunk hamar belátja, hogy ő most fasz és abbahagyja a blogolást. (Tipikus puhánykategória. Hogy miért éli túl az első életszakaszt? A válasz: a szánalom.)
b.) A kis patkány elkezd keménykedni, spanjait felemlegetni, “mi itt már nagyon röhögünk” c. aranyköpést előszedni. Miután egy nagyobb blogon mindenki szarráalázta vagy visszanyalja magát a körbe, magát megalázva, vagy keres egy másik bloggerkört, esetleg csendben visszakushad, eltűnik és egy-két, gondosan megválasztott blogger altájékát nyálával azért folyamatosan tisztán tartja, arra számítva, hogy újabb konfrontáció esetén a nagy blogger megvédi. Ha-ha-ha. Hiú ábránd.
3. Csendben a rendszerhez formálódik, vagy ledarálja a gépezet.
Ezek alapján kijelenthetjük, a blogoszféra, így vagy úgy, de kiveti magából a legnagyobb patkányokat.
Mielőtt vicceskedő megjegyzéseket tennétek rám. A nagytöbbség patkányként kezdte. Én is… Megszoksz, vagy megszöksz!